Nem lennék hiteles, ha arról írnék okosságokat, hogy milyen az ideális nagymama, mivel még nem születtek unokáim. Sokszor látom magunkat, ahogy megérkezik, résnyire nyílik az ajtó, majd fut felém, én felkapom, érzem a nyakam köré kulcsolt puha kezeit, érzem a puszikákat az arcomon, szédikézünk elszédülésig, nevetünk önfeledten. Eljátszom a gondolattal, hogy mit teszek majd tudatosan, vagy ösztönösen, amitől felejthetetlenné válik a pillanat, ami csak a miénk. A gyerekeim születése előtt is készültem az anyaszerepre, szívtam magamba a gyakorló szülők tanácsait, nevelési elveit, olvastam szakkönyveket, s ezáltal kialakult a saját elképzelésem, hogy mit, s hogyan szeretnék, illetve hogyan nem szeretnék anyaként csinálni. Most is szívesen venném a nagymamák tanácsait, ötleteit, tapasztalatait, hogy én is  "szupernagyi" lehessek. Tudom, szakemberek, pszichológusok, szociológusok könyveket töltenek meg erről a témáról, tudományos magyarázattal, de számomra a gyakorló nagyszülők megélt élethelyzetei, élményei életszerűbbek, s mintául szolgálhatnak. 

Néhány gondolatot megosztanék veletek arról, hogy én hogyan képzelem, mi a számomra a fontos, a kevésbé fontos, milyen értékeket, értelmi- és érzelmi többletet adhatnék át, mitől lesz szebb, jobb, több, okosabb, boldogabb, élményekkel gazdagabb az én unokám. S mitől leszek én is ezáltal több, s boldogabb.

- Arra szeretnék törekedni, hogy több legyen az "igen", mint a "nem". 
- Derűvel, mosollyal fordulni hozzá, mert ettől ő is vidám, kiegyensúlyozott gyermekké válik.
- A meséim vigyék el a régmúltba, a szülei, nagyszülei gyerekkorába, ezzel építeni a hidat a múlt és jelen között, ezzel biztosítva a folytonosságot, hisz ők viszik tovább a család történeteit.
- Szeretném az olvasás örömére rávezetni, sokat üldögélni könyvtárakban, beszippantani a könyvek illatát, tapintani borítójukat, a papírlapokat, belekukkantani a képekbe, felkelteni kíváncsiságát, s rengeteget olvasni.
- Szeretném megmutatni, hogy milyen csodálatos a világ! Vegye észre, s lássa a körülötte lévő apró csodákat, ismerje a virágokat, a fákat, a bogarakat, a madarakat, a természet ezer színét, rezdülését.
- A szabadság a felnőtt számára az egyik legfontosabb, de ahhoz, hogy felnőttként szabad tudjon lenni, gyerekként is - bizonyos korlátok, normák között - biztosítani kell számára, hisz ekkor bontakoztatja ki szárnyait, s engedni kell repülni, engedni, hogy a gyermeki lét mindennapjait boldogan élje meg.