Tóth Mari (ez én lennék) egy hónappal ezelőtt blogot kezdett írni a Blog.hu-ra. A célja az volt, hogy barátokat találjon, hogy megossza gondolatait másokkal. Aztán gondolt egyet, s létrehozott egy nyilvános csoportot is, mert írt pár dolgot a blogoldalon, de a kutya se olvasta. Nehézségei adódtak a technikával, fogalma sem volt, hogy hogyan kapcsolható össze a blog a facebook-kal, hogyan látják az írásait mások. Néhány pillanatra csüggedés kerítette hatalmába, nem megy ez neki. De Tóth Mari nem adja fel olyan könnyen! Apró lépésekkel haladva is messzire lehet jutni, csak idő kérdése. Eszébe jutott, hogy másoknak pont azt tanácsolta, hogy  "egyik lábad tedd a másik elé", mert ilyen egyszerűen kell haladni. 

Tegnap a fiától jött is a technikai segítség! Nem szégyen tanulni a fiataloktól, hisz az internet világába ők beleszülettek, nekünk meg tanulni kell.Tanulni egy életen át. Ezt mondta II. Leo pápa is, aki már tanulmányait befejezte. A fiú segítségével ma már össze tudja kötni a blogot a facebookkal, tudja, hogyan találják meg a facebook-on #tothmari-ról szóló posztját, hogyan tudja átnavigálni az olvasót arra a posztra, amelyikben a fenti kék idézetről már írt, hogyan kell a tartalmat úgy optimalizálni, hogy a kulcs kifejezésekre rákeresve bárki megtalálja, s esetleg követőre találjon. (Na ezt még gyakorolnia kell)

Tóth Mari ma ennek nagyon örül, s annak a 42 látogatónak is, akik kíváncsiak rá, s bízik abban, hogy lesznek még többen is, akik fontosnak tartják, hogy egymás perceibe egy kis vidámságot, örömet, szép, értelmes, értékes gondolatokat csempésszenek, képek, zenék, versek, érdekességek, hasznosságok, véleményük megosztásával egymásnak kellemes pillanatokat szerezzenek. S bízik abban is, hogy ennek érdekében felhívják az ő barátaik, ismerőseik figyelmét a Happy 50 Cafe facebook csoportra, s erre a blogra. 

S ezúton köszönetet mond fiainak, akik tanácsaikkal, véleményükkel, biztatásukkal segítik, mert nélkülük nem jött volna létre, hogy megnyissa a Happy 50 cafe blog-kávézó-t.